Te és én egyaránt tudjuk, hogy nem véletlenül vagy itt (ha másból nem, hát abból, hogy véletlenek nem léteznek! Mindennek oka van). Kicsit unod már a felszínt kapargató tanításokat, a frázisok puffogtatását. Mélyebb tanításokra vágysz, amik nem csupán üres szavakként zengenek az éterben, hanem a lelkedig hatolnak, felborzolják az érzékszerveidet, megborzongsz tőle és a hatására szikraként mély felismerések pattannak ki az agyadból.

Ha úgy érzed, sokszor az elismerés ebben a világban csak a pénzről szól (akinek sok van, arra figyel a világ), ha arra ébredsz, hogy az emberi értékek semmit nem érnek, ködként foszlik szét az erény, a becsületesség, ha az emberek közötti kapcsolat és szeretet felszínes formát öntött...
...engedd meg nekem, hogy mindezt megcáfoljam és bebizonyítsam, hogy az élet szép...és csodákkal teli.

Hallak Téged. Bárhol is legyél most. Nem hangok által, hanem a lelkem, empátiám, érzéseim hullámhosszán. Tudom, hogy vannak félelmeid, kétségeid. De mondd, kinek nincsenek? Lehet, hogy bizonytalan vagy, hogy túl sokáig zártad magadra “csigaházad” ajtaját. De valljuk be, senki sem tökéletes, senki sem születik sikeresnek. Sikeressé, boldoggá, erőssé csiszolódunk az évek folytán a terhelések alatt. Mint ahogyan a szénből gyémánt válik a nagy nyomásnak és terhelésnek köszönhetően. Elmondom neked az én sztorimat:

Szeretem az embereket. Szeretem megfigyelni a viselkedési sémáikat, érdekelnek a nehézségeik, örömeik, terveik, kihívásaik, céljaik. Motivál, ha a segítségükre lehetek, ha a szolgálatukba állíthatom azokat a képességeimet és tudásomat, amiket az évek alatt elsajátítottam vagy veleszületett ajándékként kaptam. Az erősségemnek azt tartom, hogy látom az emberekben azt, hogy mivé válhatnak. Ennek fényében próbálom segíteni őket az útjukon. Támaszt nyújtani, ha szükség van rá, ha olykor-olykor elvesztik a fókuszukat a céljukról, ...valamint örülni az örömüknek, ünnepelni a boldogságukat...

Tanulmányaimat is ennek fényében végeztem. Teológusként diplomáztam az egyetem teológiai karán. Tanultam pedagógiát, zenét, művészettörténetet és festészetet. Egy ideje coach-ként praktizálok, ...és nem olyan rég művészetterapeuta diplomával gazdagítottam az eddigi tanulmányaimat. Szinte gyermekkoromtól végigkíséri az életemet az empátia, emberek megértése, mentorálása. Most hivatásszerűen is ezzel foglalkozom. Mélyebben tanulmányoztam, hogyan hat, miképpen befolyásolja az életünket az Érzelmi intelligenciánk..., hogyan fejleszthető...

Igen, elismerem, hogy furcsa kombináció vagyok, de mielőtt még ezek után a sorok után rám ragasztanád a “konzervatív” jelzőt, ki kell, hogy ábrándítsalak. Kicsit sem vagyok az! Sokkal inkább örömteli kettősségek zűrzavara. Vállalkozói lelkületem, érzékeny szívem és kielégítetlen tudásvágyam van! Késztetést érzek az alkotásra, a játékos bolondságokra, a jóízű nevetésekre, mély beszélgetésekre..., de néha a magányra, elvonulásra, gondolkodásra is.

Mielőtt továbbmennél és máshová kattintanál, kérlek arra, hogy gondolj át magadban minden, amit életről, szeretetről, boldogulásról, vezetésről... tanítottak neked régen...és lázadj egy kicsit velem. Kegyelemmel teljes lázadásra kérlek, nem ok nélkülire, mert azt tudjuk, hogy sehová nem vezet. Lázadj úgy, hogy előbbre vigyen!

Nem sablonokat, sztereotípiákat, megoldásokat fogok neked adni, de igyekezni fogok, hogy megtanuld megtalálni a saját utadat, miközben lépésenként haladsz előre a kitűzött céljaid felé. Nem fogsz tőlem válaszokat kapni, de megtalálod a saját válaszaidat a feltett kérdéseidre. Arra ösztönözlek, hogy növekedj, figyelj, nyújtózkodj... Az utunkon a Nap néha majd a szemünkbe süt, lesz, hogy nem lesz kényelmes...és vakít..., legszívesebben visszafordulnál..., de ne tedd..., menj tovább az utadon.