Ajándék
Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, amikor Nórámtól kaptam egy belépőt az általam olyan nagyra tartott Modigliani kiállítására. Gyermekkoromtól csodálattal figyelem, kutatom, átélem a festményeit minden mögötte meghúzódó misztikumával: a hosszú nyakak báját, az egyszerű vonalvezetést, a színek finomságát, a feketére festett szemek rejtélyét…
Szinte most is érzem a zsigeri izgalmat, mielőtt beléptem volna a kiállítás ajtaján. Láthatom a színeket…, amit egyetlen illusztráció, fotó sem ad vissza úgy, mint maga az eredeti festmény! Mint a kisgyerek, aki az áhított ajándékát csomagolja ki épp, olyan lebegő érzéssel léptem át a küszöböt. Egy megvalósult álom küszöbét!
A művészet igenis, gyógyít!
Abban a pillanatban semmi más nem érdekelt, másra nem is tudtam gondolni!
Ha volt már Veled is úgy, hogy teljesen átadtad magad egy érzésnek, akkor megérted! Egy érzésnek, amire évek hosszú során át vársz…, tudod, hogy egyszer átéled…, de előtte ezerszer elképzelted, milyen lesz. Igen, a szerelem érzéséhez tudnám a legjobban hasonlítani…, amikor elönt a hőség, remeg a térded, kontrolálatlanná válsz önmagad számára is…
A fekete szemek rejtélye…
Az érzelmeim vibrálásán túl, arra voltam igazán kíváncsi, hogy valóban nem látni a feketére festett szemek mögött az alakok lelkét…?! Szemtől-szembe akartam megtapasztalni, mögé látni… Hiszen művészettörténeti tanulmányaimból szinte mindent tudtam a nőkről, akiket a festmények ábrázoltak, de a lelkük érdekelt! Érdekes vonulat! Élettelen festményeken az élő lelket keresni… Talán őrültnek tituláltok, de tudnom kellett, látnom kellett, éreznem kellett, mit vált ki bennem…
Megértettem!
…és amikor ott álltam kedvenc festményem előtt, (Black Hair-Young Dark-Haired Girl Seated – A fotón láthatjátok) megértettem!
Körbelengte a teret a lelke! Mindenhonnan áradt, körbefont, foglyul ejtett! Szinte mozdulni sem tudtam. De nem Ő volt! Nem a nő lelke. Modiglianié! Minden ecsetvonás Őt idézte… Elérzékenyülten néztem farkasszemet a nő fekete szemével…ami teljesen egy másik dimenzióba szippantott be…
Ágica💄💋
A Modigliani film egyik betétdala (aki még nem látta a filmet, mindenképp nézze meg!)…:
U.i.: Érdekességként: Picasso egyik feljegyzésében elmondja, hogy birtokai között volt egy “Jó Modigliani”, de egy kreatív pillanatban és vásznak hiányában úgy döntött, hogy lefesti, így örökre elveszett. Sokkal később a Modigliani által elért érték láttán úgy döntött, hogy mégis vesz egy másik általa festett képet Paul Guillaume-tól, szavai szerint: igaz, nem a megsemmisült, de sosem fogja megbánni tettét.
