A csend olykor beszédesebb, mint a legjobban megfogalmazott, legtökéletesebben megszerkesztett előadás. Van gyógyító és simogató csend, ahol nincs szükség szavakra, ahol a csend zenéjét élvezetesen hallgatjuk újra- és újra, mint a legtökéletesebb szimfóniát. De a csend lehet a visszavonulás jele is egy időre, ahogyan nálam történt most. Viszont, amíg az ember eljut idáig, hogy ez az állapot átjárja mindenét, ebbe a mélységbe, ahol szembe kell néznie önmagával, megél sok-sok mindent. Lehet, hogy ezt megelőzően megszokja a magasságok szédítő varázsát, úgy gondolja, neki ez jár, megdolgozott érte, …mígnem egy napon arra ébred, nem maradt más, csak a fülsüketítő “csend”, ami ordít, visít és létezni sem hagyja… Talán azt gondolnánk, hogy az ilyen típusú csendek legvégén nem vár semmi más, csak egy kiüresedett kagylóhéj-élet.
Nos, ezt a cikket azért írom most, hogy minderre rácáfoljak, hogy reményt ébresszek Bennetek, akik talán hasonló érzések viharában tengetitek napjaitokat. Pontosan ebben a lélek-csendben, a fájdalmakkal átszőtt érzések nyomán születik meg az a belső hang, amelyre később is mindig számíthatunk. Az az isteni hang, ami felemel, ami helyünkre tesz, ápol és megerősít. A zajban nem hallani ezt a hangot. Ha zakatol, dübörög az életünk, a halk suttogást elnyomja a hétköznapok kattogása. A külső események gyorsan pörögnek, sokkal hangosabbak, mint az a bizonyos kis belső hang, amely vészcsengőként szólal meg: most állj meg, most lassíts egy kicsit! Végül elérkezünk a “muszáj” pillanatához, amikor nem tudunk mást csinálni, csak megállni, elcsendesedni, átértékelni…és újraírni…
Erre volt szükségem most nekem is. De nagyon kérlek ne ijedj meg hasonló helyzetben, mert mindig van egy-egy kedves szó, megértés az éterben, ami Feléd száll, ami reményt ad! (mondom ezt én, aki végiglépkedve ezen szakasz minden egyes lépcsőjén csak most látom igazán, erősebbek vagyunk, mint azt első pillanatban gondolnánk!)
Bárki el tud menekülni, el tud bújni! Szembenézni a dolgokkal, dolgozni rajtuk, hogy jobb legyen…, nos az csak az erősek védjegye! Amikor nehézségeken mész át…és úgy döntenél, hogy gyáva módjára feladod, jusson eszedbe, Te ettől sokkal többet érsz. Küldetésedet csak úgy tudod beteljesíteni, ha egyenes gerinccel felelősséget vállalsz és főnixként felemelkedsz poraidból…. Igen, ez az erő! Bárki feladhatja, ezt a legkönnyebb a világon. De egyben maradni akkor, amikor bárki megértené, hogy elemeidre hullasz, ez az igazi erő! A legértékesebb, legmélyebb érzésű emberek, akiket ismerek, mind-mind jól ismerik a megpróbáltatások terheit, ismerik a küzdelmek alkalmával ejtett sebek mélységeit, ismerik a veszteségek okozta forró könnyeket. Igen, ők azok az emberek, akik megtalálják a kiutat, mert meg akarják találni! Ahogyan a szén is a terhek, a nyomás alatt válik gyémánttá, úgy mi is a nehézségek alatt válunk nagybetűs Emberré. Együttérző, odafigyelő, szerető, szerethető Emberré.
Az élet olykor porba dönt, megtör. De ugye nem felejtetted el: a fény mit sem ér sötétség nélkül, a zaj csend nélkül!? Szeretni kell! Érezni kell! Ez az oka annak, hogy itt élünk egymás mellett mi emberek a földön. Azért vagyunk itt, hogy kockáztassuk a szívünket. Kockázat nélkül nem lehet jól szeretni és szeretve lenni.
Bátorítalak hát, hogy merj szívből szeretni még azok után is, hogy úgy érzed veszélyes! Nincs csodálatosabb érzés az őszinte szeretetnél. A szív egy izom. És mit csinálnak az izmok, amikor elszakadnak…? ERŐSEBBEN nőnek vissza! A szeretet az egyetlen olyan dolog a világon, amiből minél többet adsz, annál több marad…
Szeretettel: Ági
U.i.: …most már itt vagyok, jelen vagyok újra, keressetek bizalommal!
Szívből ajánlom, ha valakinek hasonló érzések kerítették hatalmába a szívét, használjon Ylang ylang, Bergamot, Adaptív, Clary Sage esszenciális olajokat.
