Pörög az agyam…
Elhatalmasodnak rajtam a gondolataim, pörög az agyam ezerrel….de engedem. Utat biztosítok mindannak, ami a határaimat feszegetve ki szeretne törni a jól védett falaim mögül. Nézem a falon a hajszálrepedést, ami arra emlékeztet, a törések nem azt jelentik, hogy valami nem felel meg a funkciójának… A fal véd, határokat emel…dacára a repedéseknek…
2 csepp bergamot…
Közben 2 cseppet cseppentek a tenyerembe az előttem pózoló bergamotos fiolából és mélyen belélegzem… Nehéz átlátni a magasba emelt tűzfalakon…, még annak dacára is, ha már van repedés a rendszeren és beáramlik a túloldali fény… Tökéletesen tudom, hogy a bergamot az önelfogadás olaja…a “mágikus” olaj, ami látni engedi a fényt…a fényt, ami én vagyok…mégis olyan, mintha idegen lenne…
Hogyan tudnám látni a fényemet, ha falakat emelek önmagam elé…? És a fejemet a tenyerembe temetem, lecsukom a szemem, várok…hátha oldódni látszik az eddig oldhatatlan… Elevenen él bennem néhány kép, amit jobb lenne elfelejteni, kitörölni… Eluralkodik rajtam a káosz érzése. Gyengének tűnök magam előtt, de hagyom, kerítsen hatalmába az érzés, hogy lássam a “szörnyet”, amivel dolgom van…
Közben egy kattanás…
….közben egy kattanás: én nem vagyok gyenge! Erős vagyok! Igen…ez többnyire így van…, de senki sem tökéletes…Rajtam is vannak repedések… És bár az vagyok, aki vagyok…néha átsejlik a védelmi rendszeremen valami homályos fény…, ami sejtetni engedi: nem kell folyton erősnek lennem! Lehetek a félelmeim foglya egy-egy pillanatra, érezhetem bilincsbe verve a testem és a lelkem is, hatalmukba keríthetnek a kusza gondolataim. A lényeg, hogy ne szégyelljem bevallani magamnak…és megengedjem, elfogadjam, hogy ez megtörténjen velem is hasonlóan, mint sokakkal még ezen a világon…
Megértem lassan…
Megértem lassan, hogy a tökéletlenségem tesz azzá, aki vagyok. Tökéletlenül tökéletessé. A magam szemében mindenképp. Elfogadom, hogy a hibáim tömkelege tesz Fekete Ágicává. Araszolgathatok a tökéletesség felé vezető éles kövekkel teli végeláthatatlan úton… Persze, igyekszem jobbá válni…, de sosem leszek tökéletes. Állíthatnám, hogy ez hatalmas felismerés számomra…, de hazugság lenne… Mindennek tudatában írom ezeket a sorokat. A folyamatot szeretném láttatni veletek, hogy tele vagyunk görcsökkel, tátongó szájú félelem-szörnyekkel, akik ellen végeláthatatlanul harcolunk, mert a fejüket kívánjuk…, hogy aztán kitömve mutogathassuk a nagyközönségnek…, legyőztük.
Melankólia és bergamot illatú a levegő…
Hitvallás…
…és én belátom: újra győztél Istenem! Tökéletesen tökéletlennek teremtettél…és én meghajtom előtted a fejemet… Ady módjára nem harcolok Veled…, csak profánul elfogadom saját magamat…
Ágica💄💋
U.i.: …jó rávilágítani olykor még önmagunk számára is, honnan indultunk…és hol tartunk most. Ilyenkor rájövünk: a tökéletlenségünk mértékegysége a tökéletességünk képzete. Teljesen más a mérce…
