(Elmélkedés arról, számomra mik voltak a buktatók kezdetben, hátha tudok nektek segíteni ezekkel…)
Lépj ki a komfortzónádból! – teljesen kiborít ez a kifejezés…
Az önismeret, önfejlesztés, a komfortzóna elhagyása az ügyesen megkoreografált marketingszövegeknek köszönhetően egy rózsaszín ködben úszó, kellemes kalandnak tűnt számomra az elején!
Most, kicsit később, pár év tapasztalattal a hátam mögött úgy vélem, hogy fejlődni, a hiányaim felé odafordulni egyáltalán nem könnyű, sőt, olykor kifejezetten fájdalmas. Ha ezt nem tudatosítjuk magunkban rögtön az elején, akkor a kezdeti nehézségek könnyen eltántoríthatnak minket. Hogy nem adtam fel az elején, csak a makacsságomnak köszönhető…
Szóval, a konklúzió: ami nekem segített, hogy megfogalmaztam néhány számomra fontos kérdést, amikre papíron válaszoltam is magamnak. Ezek által konkrétan tudatosítottam pár dolgot, amik abban segítettek, hogy ne csak ködös fátyolként lebegjen előttem valahol a tudatalattimban, mit is szeretnék, hanem konkrétan megfogalmazva magam előtt láttam leírva. Ilyen kérdések voltak például: Ki a főnök az életemben? Mi a célom? Mi a motivációm? Mi a dolgom ezen a világon? Kikhez hasonlítom magam? …és még sorolhatnám.
Mondok egy példát, amiben én is hibáztam…
Tudtam, hogy kommunikáció terén fejlődni szeretnék. A hibát ott követtem el, hogy azonnal a legnagyobbakhoz kezdtem magam hasonlítani. Azokhoz, akik szinte a kommunikációjuk csiszolgatására tették fel az életüket. Ehelyett inkább arra figyelhettem volna, hogy mit tehetek azért, hogy önmagamhoz képest ügyesebb, hatékonyabb legyek…
Ne kövessétek el ugyan ezeket a hibákat, hanem tanuljatok belőle…
Én azt hiszem, nagyon értékeltem volna, ha anno nem frázisként szajkózzák előttem a komfortzónás dumát, hanem egy őszinte pár percben elmondják, mikkel is jár ez, mire figyeljek. Másképp álltam volna hozzá…
Sok sikert kívánok mindenkinek!
Ágica💄💋
